Tudod milyen érzés,amikor jön valaki, hirtelen, betoppan, veri az ajtót,hogy márpedig Ő beakar jönni, az életed része akar lenni? A küszöbön váratod, félsz, rettegsz attól, hogy amint megismer, meglátja amitől mások menekültek, ő is kiszalad azon a bizonyos ajtón?
Végül nagyra nyitott szemmel, és szívvel, befogadod az életedbe. Körbe vezeted az életed szobáiban.. Először a konyhába, ahol a barátaiddal minden pénteken megittatok egy üveg bort, melegítőben, kitárgyalva a bunkó főnököt, a pasit aki még csak fel sem hívott, vagy a régi időket, amikor még egyszerű volt az élet. Habár a barátaid már egyre ritkábban látogatnak, így a konyha mostanában csak a hűtő kattogásától visszhangzik. Ő édes mosollyal bológat, leül, és kibontat veled egy üveg bort,hogy kitárgyaljátok a bunkó főnököt, és az exeket. Miután fellélegeztél, kibeszélted a fáradt hétköznapokat tovább mutogatod a helyíségeket. A fürdőt, ahol milliószor elkészülődtél randik előtt, holott mégcsak nem is hittél benne,hogy van értelme találkozni bárkivel is. Mű mosollyal kented fel a rúzst, miközben azt kántáltad magadban : "biztosan jó lesz. Lehet Ő a nagy Ő." Aztán elfordultál a tükörképedtől,mert féltél,hogy az arcodba nevet amiért még elhiszed a hazugságaidat. Pár órával később ismét a tükör előtt találtad magad. Reményvesztetten, összetörve. Letörölted a rúzsot, a méreg drága szempillaspirált. Ami még maradt belőle,hiszen általában a könnyek lemosták, ezzel megkönnyítve a te dolgod. Ő mosolyog. " Gyönyörű vagy, így is." És te elhiszed.
Aztán megmutatod neki a szobádat. A rendetlen ágyat, telepakolva ruhákkal. A szoba televolt rossz emlékekkel,fájdalommal, könnyekkel, olyan pillanatokkal amiket senki sem árul el szívesen,hiszen ki lenne büszke arra,hogy annyiszor feladta. És Ő leül az ágyra. Mellé huppansz. A szemedbe néz.
" Maradhatok éjszakára? " Megijedsz. "Itt akarnál velem maradni?" Finoman megragadja a kezed, és mosolyog rád. "Szeretnék, ameddig csak lehet."
