Miért nem vagy elég jó?

A kérdésre a válasz csupán annyi,hogy "De, elég jó vagy!". Mindenkinek vannak olyan időszakai amikor sírógörcsöt kap,csak fekszik az ágyban,és azt kérdezgeti magától, hogy mi a baj vele. Holott semmi gond nincs velünk, ám azt se mondhatjuk,hogy másokkal van,úgyhogy a legegyszerűbb tisztázni: a hozzáállásunk itt a probléma.
A legtöbb esetben egy balul elsült szerelem,és csúnyán véget érő kapcsolat,vagy egy önző barát vezethet minket rá arra,hogy a kételyeknek utat engedjünk. Hiszen igen, miért is gondolnánk másképp,amikor a párunk inkább a haverjaival megy szórakozni minthogy velünk töltse az estét, egy idő után pedig szívesebben folytatná külön utakon az életét,vagy épp a tizedik szerető vágja a képünkbe azt,hogy csak szex,és más semmi. Meg kell értenünk azt,hogy nem mindig a megfelelő társat választjuk,és az élet része az,hogy tanuljunk valamit ezektől az emberektől. A legmegalázóbb érzés az,amikor nem kellünk többre mint pár éjszakára, s mikor koppannak a tények, mély, gyötrelmes önsajnálatba merülünk. Nehéz lenyelni ,pedig muszáj,mert ez az élet rendje. Ettől is fejlődünk, kisebb lesz az egónk, de csak azért,hogy újra kezdhessük,tiszta lappal. Döntsd el,hogy innentől másképp lesz. Söpörd ki az életedből a rossz érzéseket,és az embereket,akik lehúznak,vagy azt éreztetik veled,hogy kevés vagy. Mert nem vagy! Áss mélyre, keresd meg azt magadban,ami igazán büszkévé tesz. És íme,itt a kulcsszó. Büszkeség. Mindenkiben megvan. Bár a szerelem,a szeretet, sokszor elveszi az eszünket,de ne felejtsük el, hogy az egyetlen ember aki elérheti hogy elég jó legyél,az Te vagy. Elég jó, nem másnak, hanem saját magadnak.

Hogyan fejlődjünk?

Az önfejlesztés mindig is egy releváns kérdés volt. Hiszen mikor nincs szerelem az életünkben,ami lekötné a kósza érzéseket, és a barátaink is kitűnően vannak,nincs szükségük a segítségünkre, úgy gondoljuk minden a legnagyobb rendben van. Pedig nincs,valami még hiányzik. Illetve nem teljes. És pont ezért kérdezzük meg magunktól: Min változtassak? Hogyan lehetnék jobb? Jobb ember? Elkezdjük felfedezni a hibáinkat. belenézünk a tükörbe, és el sem mozdulunk előle amíg nem értettük az összes javításra váró hiányosságot. És mikor végleg teljes a kép, neki állhatunk összeszedni magunkat. Elvonulni a világ elől,másképp felfogni a dolgokat,amiken eddig keresztül mentünk. Első,és legfontosabb: a belsőnk. Vajon miért nem beszélek már azzal a barátommal akivel pár hónapja még a legféltettebb titkaimat is megosztottam? Az én hibám? Ha igen, muszáj nyitni felé, tisztességesen megosztani vele a felfedezésünket arról,hogy talán ezt mi csesztük el. Lehetséges viszont,hogy nem tehetünk róla. Nem szép dolog ezt mondani,de igen, az Ő hibája az,hogy már nem tartjuk a kapcsolatot. Az egyetlen amit ilyenkor tehetünk,hogy ELENGEDJÜK Őt. Miért maradna az életünkben,ha már nem ad semmi jót?
Félek,makacs vagyok,és irigy. Itt az idő ezen változtatni. Szembenézni a félelmeinkkel, beismerni a hiányosságainkat,és örülni mások sikerének. Őszintén. Ezzel mozdulunk előre, és fejlődünk.
A külsőt mondanom sem kell,hisz egyértelmű. Szép hajzuhatag, puha arcbőr,tökéletes alak. A legjobb lélekerősítő módszer az,ha a külső tulajdonságainkat fejlesztjük.
Nem holnaptól,vagy jövő héttől kezdjünk neki,hanem MOST. Most vagy soha,
Csak is rajtunk áll,mit hozunk ki magunkból.

Hiszen jó ember valaki attól lesz,ha alázattal viseltetik mások iránt,és akármennyire is gyenge,mégis erős támaszt nyújt a barátainak. Mert aki szilárdan áll,és meginoghatatlan mindig kivált valamit az embertársaiból: méghozzá csodálatot,és tiszteletet.