Hogyan fejlődjünk?

Az önfejlesztés mindig is egy releváns kérdés volt. Hiszen mikor nincs szerelem az életünkben,ami lekötné a kósza érzéseket, és a barátaink is kitűnően vannak,nincs szükségük a segítségünkre, úgy gondoljuk minden a legnagyobb rendben van. Pedig nincs,valami még hiányzik. Illetve nem teljes. És pont ezért kérdezzük meg magunktól: Min változtassak? Hogyan lehetnék jobb? Jobb ember? Elkezdjük felfedezni a hibáinkat. belenézünk a tükörbe, és el sem mozdulunk előle amíg nem értettük az összes javításra váró hiányosságot. És mikor végleg teljes a kép, neki állhatunk összeszedni magunkat. Elvonulni a világ elől,másképp felfogni a dolgokat,amiken eddig keresztül mentünk. Első,és legfontosabb: a belsőnk. Vajon miért nem beszélek már azzal a barátommal akivel pár hónapja még a legféltettebb titkaimat is megosztottam? Az én hibám? Ha igen, muszáj nyitni felé, tisztességesen megosztani vele a felfedezésünket arról,hogy talán ezt mi csesztük el. Lehetséges viszont,hogy nem tehetünk róla. Nem szép dolog ezt mondani,de igen, az Ő hibája az,hogy már nem tartjuk a kapcsolatot. Az egyetlen amit ilyenkor tehetünk,hogy ELENGEDJÜK Őt. Miért maradna az életünkben,ha már nem ad semmi jót?
Félek,makacs vagyok,és irigy. Itt az idő ezen változtatni. Szembenézni a félelmeinkkel, beismerni a hiányosságainkat,és örülni mások sikerének. Őszintén. Ezzel mozdulunk előre, és fejlődünk.
A külsőt mondanom sem kell,hisz egyértelmű. Szép hajzuhatag, puha arcbőr,tökéletes alak. A legjobb lélekerősítő módszer az,ha a külső tulajdonságainkat fejlesztjük.
Nem holnaptól,vagy jövő héttől kezdjünk neki,hanem MOST. Most vagy soha,
Csak is rajtunk áll,mit hozunk ki magunkból.

Hiszen jó ember valaki attól lesz,ha alázattal viseltetik mások iránt,és akármennyire is gyenge,mégis erős támaszt nyújt a barátainak. Mert aki szilárdan áll,és meginoghatatlan mindig kivált valamit az embertársaiból: méghozzá csodálatot,és tiszteletet.