A kérdésre a válasz csupán annyi,hogy "De, elég jó vagy!". Mindenkinek vannak olyan időszakai amikor sírógörcsöt kap,csak fekszik az ágyban,és azt kérdezgeti magától, hogy mi a baj vele. Holott semmi gond nincs velünk, ám azt se mondhatjuk,hogy másokkal van,úgyhogy a legegyszerűbb tisztázni: a hozzáállásunk itt a probléma.
A legtöbb esetben egy balul elsült szerelem,és csúnyán véget érő kapcsolat,vagy egy önző barát vezethet minket rá arra,hogy a kételyeknek utat engedjünk. Hiszen igen, miért is gondolnánk másképp,amikor a párunk inkább a haverjaival megy szórakozni minthogy velünk töltse az estét, egy idő után pedig szívesebben folytatná külön utakon az életét,vagy épp a tizedik szerető vágja a képünkbe azt,hogy csak szex,és más semmi. Meg kell értenünk azt,hogy nem mindig a megfelelő társat választjuk,és az élet része az,hogy tanuljunk valamit ezektől az emberektől. A legmegalázóbb érzés az,amikor nem kellünk többre mint pár éjszakára, s mikor koppannak a tények, mély, gyötrelmes önsajnálatba merülünk. Nehéz lenyelni ,pedig muszáj,mert ez az élet rendje. Ettől is fejlődünk, kisebb lesz az egónk, de csak azért,hogy újra kezdhessük,tiszta lappal. Döntsd el,hogy innentől másképp lesz. Söpörd ki az életedből a rossz érzéseket,és az embereket,akik lehúznak,vagy azt éreztetik veled,hogy kevés vagy. Mert nem vagy! Áss mélyre, keresd meg azt magadban,ami igazán büszkévé tesz. És íme,itt a kulcsszó. Büszkeség. Mindenkiben megvan. Bár a szerelem,a szeretet, sokszor elveszi az eszünket,de ne felejtsük el, hogy az egyetlen ember aki elérheti hogy elég jó legyél,az Te vagy. Elég jó, nem másnak, hanem saját magadnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése